logo

Hungarian (formal)Slovak

 Madar község

   

     Komáromtól 21 km-re északkeletre fekszik 131 méteres tengerszint feletti magasságban, a Bátorkeszi-dombság (Erdőhát, 270 m) déli lábánál, a Madari-patak (Modriansky potok) völgyében. Jelentős erdőterület tartozik hozzá. Híres szőlőtermesztő község.

     A régészeti kutatások eredménye szerint területén már a korai szláv időkben település állt, melynek temetőjét feltárták. Egy későbbi temető is előkerült, mely a 11. és 13. század között volt használatban. Első írásos emléke 1260-ból származik, de az újabb kutatások szerint 1198-ban keletkezett, amikor Imre király madarászait telepítette le itt, akikről a nevét is kapta. Kezdetben Szolgagyőr várának tartozéka volt, majd 1295-től az esztergomi érseké, valamint a Madari és Keszi családé. Később a szentpéteri uradalomhoz tartozott, amely erdősítette határát. 1485 és 1716 között a Pozsár, Sibrik, Maszlik családoké, 1716-től a Gyulayaké. Egy része a 17. és 19. század között a bátorkeszi uradalomhoz tartozott. 1763-ban a földrengés, 1886-ban és 1904-ben tűzvész pusztított. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és erdei munkákkal foglalkoztak. 1910-ben 2034, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 2006. szeptember 23-án avatták fel a község címerét és zászlaját.

     A bortermelésről volt híres községben napjainkban, éppen a bortermelő hírének megtartására érdekében és a borvidék jellegének minél szélesebb körben való megismertetése végett, a község vezetősége, összefogva a helyi borászokkal 2012 októberében 1. ízben rendezte meg a Madari Bor és Gasztrokorzó 3 napos fesztivált. A környékeinken már elterjedt és közkedvelt borfesztiválok mintájára, egy-egy specialitást beleolvasztva a maga módján egyedi fesztivált sikerült életrehivni, amelyben a szorosan egymáshoz kötődő fogalmak, mint a bor és az étel, egyformán nagy szerepet kapnak. A község vezetésének és a madari borászoknak szerteágazódó kapcsolatai révén már az első alkalommal nemzetközi szintű volt a mérce. Úgy borászok, mint a gasztronómia területén szorgoskodók érkeztek Szlovákia egyes területi egységeiből, Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból Romániából, Lengyelországból, Szerbiából és mindenki hozta magával nemcsak a tájjelegű borát, hanem a tájjelegű ételeiket is. Az ételek elkészítése a helyszínen történt, minden érdeklődő szeme láttára, s majd miután tálalásra elkészült, bárki vásárolhatott az inyencségekből.

     A közel 40 nyitott pincében madari borok és a további 10-12 borsátorban az említett országokból érkezett borászok borainak fogyasztása mellett megízlelhető volt a nyárson sült ökör, malac és birkahús, továbbá a csehek nemzeti eledele a knédli - káposzta - hús, valamint a szlovák túrós sztrapacska (bryndzové halusky), a magyar halászlé és borjúpaprikás, vagy harcsapörkölt szalonnás túrós csuszával. Mindezeken túl helyben dagasztott és kemencében sütött rétes, lepény vagy lángos is kapható volt.

     A minőségi és változatos borok mellé dukáló változatos étel előtt több hazai pálinkafőzde italaival alapozhattunk és ezen túl már semmi sem hiányzott a jó szórakozáshoz csak a minőségi és választékos műsorok sokasága, amely 2 színpadon, szinte megállás nélkül zajlottak. Kísérő rendezvényként allandósulni látszik a közkedvelt NOMÁD udvar, ijász és lovas bemutatók és sok más érdekesség, amely őseink emlékének megtartására öszpontosulnak.

     Ha az időjárás kegyes lesz a rendezvényhez akkor semmi sem állhat a szórakozás útjába, ám, ha esetleg elered az eső, a több tucat sátor kellő védelmet biztosít majd a vendégeknek.

 

 


 

 

 
Hirdetés